aprítja a hagymát, öblíti a kést, nyitja a hűtőt, miért csináltad? te voltál! miért tagadod? válaszolj! hallod! válaszolj! csúnya, esetlen kislány, kifakult mackófelső, idétlen frufru, tövig rágott körmök, szemüvege nincs, de lesz, fogszabályzója sincs, de az is lesz, a sarokban feszül a falnak szeli a húst, ráncigálja elő a krumplit, na, miért? mondjad! mondjál már valamit! a kislány gerince a falsíkok találkozásához simul, két válla derékszöget...

most vennék ki két hét szabadságot, úgy értem, az időből vennék ki, vigyázz, kész, rajt, mostantól senki se moccanjon, semmi se változzon, én kicsit elbíbelődöm magammal, nézegetem a plafont, a magasat, aztán visszajövök és megint figyelek, megoldok, befogadok, irányulok, megnyílik a mókatár, lehet engem megint elárasztani.

a világ fenekében járunk, egy csapat gyerek meg én, csőszerű járatok, koszlott falak, szemetes, nyálkás padló, huzalok, csövek, ipari hulladék és rossz szag, a szűk kis ösvény, egyik fala beton, tégla, rozsdás vas, másik fala üveg, mögötte plázák, kertvárosok, csupa természetes és mesterséges fény meg céltudatos emberek, de a fény nem folyik át a falon, mi homályban vagyunk, haladunk, előre, roncsokon, ugrálunk, mászunk, a csapat összeszokott, van főnök...

fekszem mellette a vedlett, foszlott kanapén egy szutykos pokróc alatt, nézzük a tévét, vagyis ő a tévét nézi én meg őt nézem, nézem a göndör, fekete haját, a hetyke, egyenes orrát, a gyerekes állát, szeretem, annyira szeretem, közelebb fészkelődöm, óvatosan, nehogy a terhére legyek, az egyik kezét rajtam felejtette, a tenyere ott hever a mellemen, félek, még elhúzza, jobb helyet talál neki, a másik keze a szeméttel teli asztalon matat, rágcsálnivalót keres,...

tulajdonképpen végighazudoztam ezt a szilvesztert, hogy hova miért nem megyek és hol nem maradok, hogy ugye nem fér bele, mert szaladok, bocs, de azért gondolok, közben itthon ültem, jártam, feküdtem, és háromszor egymás után elolvastam a psychét, megbabonázott ez a nő, pedig kamaszkoromban is, és megszállottan kerestem azt a részletet, ahol felszisszen az ócska kis félcek ellen, akiket magához engedett és akik vele mértékbe állítják a derekasan férjhez menős,...

nézd meg az új csajomat / mit nézzem, mi közöm / de nézd meg, gyere el  / nem megyek, viszolygok / jó kis csaj, egészséges / pirospozsgás is, igaz? / ő a pulykatojás / eszem megáll, te tényleg hülye vagy / és tudatosabb, más mint mi / nálam tudatosabb? kapd be, barom / csak nézd meg, jobb, mint hiszed / faszt érdekel, dögölj meg hogy nézd meg a kiscsajt? megnézzük, meg a pöcsénélvezős videót is, megnézzük azt is kicsikém, szólj neki, megyünk / hülye...

kicsikém,  kiflinek mondja a kanalat, úgy képzeljem magam mögé, és elűzi a rossz álmokat odaadástébolyult vagyok, lélegzetelállítóan szép, ki akar kötözni, meg akar kínozni, kölcsön akar adni szép világos kerekperec reggelire mindig mond egy képtelenséget és naponta háromszor megnevettet és néha kizökken picit, kisbabák képét mutatja meg konzervkeresztény hitvest emleget, olyankor én a picsába küldöm el és felvesszük inkább a durván...

lassan naplót vezetek arról, mi mindent szeretnék ide beírni. párbeszédeket, dühöt, indulatot, némi öntávolságtartó, geci humort. de nincs motiváció. motiváció sincs. semmi sincs. igaza van a kiskapcának - azóta is hívogat, kéthetente részegre sajnálja magát, és nyomkodja a telefonját, ha én vagyok soron, akkor nekem jön, hogy iszkiri, fussak át hozzá, meg belém tenné a farkát, meg szerkeszteném meg a cikkét, azért én, meg az új picsa nem olyan jó, mint...